A domborzati viszonyok adta települési sturktúra fölé magasodik az a domboldal, ahol már önálló birtokok laza szövete jelenik meg Sóskúton, a mészkőbánya közelében. A szomszédok érzékelésének hiánya arra ösztönöz, hogy önmagában komponált együttest formáljon az új funkció. A gazdasági épülettel együtt az önmagában is "nőtt" jelleget sugalló L alakú beépítés védett udvarrészt határol, a kívül eső domborzati felületeken pedig a természet veszi át a dominanciát. Az eredetileg gyepgazdálkodásra szánt terület vastag humuszrétegén a helyi vadvirágok és fű az épület közvetlen közelében is megjelenik. A letisztult homlokzatképzés mellett a belő tér színes mintás tapétái, a nappali látszó fedélszéke és az anyagszerűen megjelenő betonfelületek harmóniája egyedi, kortárs, mégis otthonos hangulatot eredményez.